bécsi-filharmonikusok-újévi-koncertje-2020-jegyA lázadás kora: Michael Kohlhaas legendája (Michael Kohlhaas); rendező: Arnaud des Pallieres; szereplők: Mads Mikkelsen, Mélusine Mayance, Delphine Chuillot, David Bennent; színes, feliratos, francia-német történelmi dráma, 122 perc, 2013 A lócsiszár legendája, avagy Mads Mikkelsen nélkül ez a feldolgozás feledésbe merült volna. Emlékszem, amikor az Oliver Stone-féle Nagy Sándor hatalmas port kavart a mozikban, ugyanis mindenki a hódításait szerette volna látni, helyette a karakter jellemét kerekítették ki a történetben. Nincs ez másképpen Arnaud des Pallieres által vezényelt féltucatnyi irodalmi és filmes adaptációt megélt Heinrich von Kleist művével sem. Michael Kohlhaas (Mads Mikkelsen) lókereskedő, akit egy fiatal báró (Swann Arlaud) és annak emberei törvénytelenül megvámolnak, melynek következtében zálogul náluk hagyja két hátaslovát. Amikor elküldi César (David Bennent) szolgáját, hogy hozza vissza őket, meglepve tapasztalja, gazdájának hátasai igavonásra lettek kényszerítve, s teljesen legyengültek.
GUIDE@HAND - A lázadás kora: MIchael Kohlhaas legendája
- Sword art online 2 évad 15 rész
- A lázadás kora michael kohlhaas legendája die
- Itt a Zöld Lámpás Ryan Reynolds-féle változata, nem lehet elégszer látni! (videó) - Mafab.hu
- A lázadás kora michael kohlhaas legendája jr
- A lázadás kora michael kohlhaas legendája full
- A lázadás kora michael kohlhaas legendája van
- A lázadás kora michael kohlhaas legendája english
- Violetta 2 évad 2 rész
színes, feliratos, francia-német történelmi dráma, 122 perc, 2013 (12) R. : Arnaud des Pallieres Sz. : Mads Mikkelsen, Mélusine Mayance, Delphine Chuillot, David Bennent A 16. században a lókereskedő Michael Kohlhaas gondtalan családi életet él. Amikor egy helyi földesúr igazságtalanul elkobozza két lovát, előbb a jog és igazság útján próbál elégtételt venni. Ám minél jobban igyekszik törvényesen eljárni, annál kétségbe ejtőbb helyzetbe kerül. Amikor pedig tragikus körülmények között felesége is áldozatul esik a konfliktusnak, Kohlhaas fegyvert ragad, és lázadást szít, hogy önbíráskodással vegyen elégtételt az őt ért sérelmekért. Michael Kohlhaas története olyan, ma is érvényes értékekről szól, mint a szabadság az elnyomás ellen, és a jogállamiság kérdései. Felhívja a figyelmet a társadalmi rétegek között egyre jobban szétnyíló szakadékra, az önbíráskodás kérdéseire, az állam feladataira. 2014 szeptember 12 15:00-17:05 2014 szeptember 11 15:00-17:05 2014 augusztus 28 21:00-23:00 2014 augusztus 29 15:00-17:00 2014 szeptember 4 17:00-19:05
A jelenet, amelyben a kádból meztelenül kiszálló, így sérülékeny-esendő, bármikor leszerelhető, áldozati helyzetbe kényszerült kereskedőt egyszerre himnikus és rideg mondatokkal téríti jobb belátásra, valóban kiváló, szinte ragyog a temérdek unalmas történetsor masszájában. Szinte egy fordított Jeanne D'Arc-ábrát látni: nem a Szent Nőt törik meg, hanem egy alabástrom Lányka roppantja szét a tetterős férfit, egyedül a dikcióval, szörnyű fizikai tettek híján. A képek forrása: Palliéres persze képes még apróbb brillírozásokra. Németalföldi festményekre hajazó, igen plasztikus beállítások kápráztatják a látószervet, Georges de La Tourt idézi a lombok között átszüremlő fény. A nagytotálban vett mező képe, a rurális-bukolikus beállítások nyilvánvalóan Kohlhaas küldetésének, lovai visszaszerzésének, a méltányosság kivívásának adnának hangsúlyt, de ez a teljesítmény tulajdonképpen nem is a rendező, hanem az Ozon-operatőr, Jeanne Lapoirie érdeme, a mutatós látvány pedig nem képes ellensúlyozni a tényt, hogy hiányzik a visszafogottan bemutatandó, ámde súlyosan ránk nehezedő tragédia.
A poszteren szereplő, kissé nézőcsalogató hatalmas kard egyszer sem kerül használatra Isten igazából. Szóval, aki harcoló Hannibált szeretne látni, az inkább nézze meg a Valhalla – A vikingek felemelkedését Mikkelsentől. Elértünk tehát ahhoz a ponthoz, hogy leírhatom, ez egy művész mozi, amelyben a rendező teljes egészében a főszereplőjére épít nem a cselekményre. Ami abból a szempontból is elég nagy probléma, mert készpénznek veszi, hogy a a néző ismeri a történetet. Hiába kedvelem annyira Mads Mikkelsent (hogy ismét leírtam a nevét), sajnos tartalmas tekintete sem meséli el az elnyújtott jelentek során, valójában mi is történt, hiába működik az atmoszféra a folyamatosan zümmögő legyekkel és a süvítő széllel. Összegzésképpen a színdarabok rendezéséből átigazolt Pallieres első filmje nem rossz, azonban húzónév nélkül kevés lett volna a nagyközönség számára. És ezt nem a megbántott igazságérzetem, minden más elé helyező Kohlhaas-szindrómám mondatja velem. Hozzászólások hozzászólás
English
A Kleist-kisregény antihősének nem sikerült méltó emléket állítani. Noha a francia Palliéres indíttatásai értékelendőek, a végeredmény már egyáltalán nem ragadja magával a nézőt. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA. Goethe gyűlölte a belőle áradó erőszakot és morális ocsmányságot, Thomas Mann ellenben felkarolta. A lócsiszár Kohlhaas Mihály története örökérvényű parabola az igazság gyakran hiábavaló kereséséről, a rosszul kifejezett dühről, hovatovább az önbíráskodás mementója, így nem volna értelmetlen egy komplex, gondolkodásra ébresztő filmadaptációt készíteni belőle. Milos Forman 1981-es Ragtime -ja a hat évvel korábbi Doctorow-regény átirata: a film a jogtalanul bántalmazott fekete bőrű zongorista, Coalhouse Walker kálváriája, amely a középkorban élő germán kereskedő viszontagságait az 1910-es évek Amerikájában jeleníti meg. Arnaud de Palliéres újragondolása őrzi a régmúltbeli miliőt, főalakját azonban nem mindig a leírtak szerint mozgatja. Kérdésfelvetései csaknem dagályos tételbizonygatások szintjén ragadnak meg, hangulata nem elvarázsol, hanem már-már álomba ringat, de nem azért, mert a készítőgárda epikus csodakellékekkel ültette vászonra egy hétköznapi ember nehézkes törleszteni akarását.
Palliéres hozzáállása, mely szerint az ő lókupece köztünk élő, földön járó, egyszerű, de a jogtudományban jártás melós volna, nem pedig aranyba öntött, generációk számára felavatott óriásszobor, elismerő csettintést érdemel. Ahogy egy kritikus tavaly le is írta: ostobaság egy újabb A rettenthetetlent várni grandiózus csatákkal, nagy ívű érzülettel, a francia direktor szemei előtt inkább egy afféle Szűzforrás lebegett. Vagyis morális problémákat boncolgató, istenkereső, a megváltás és az önös érdekből elkövetett bosszú különbségeit fejtegetni akaró darab születne, vádirat az igazságtalanság ellen. Ezt húzza alá a film valamennyi hatáskeltő eszköze. A rendező lassú, hosszan kitartott jelenetekkel kívánja érzékeltetni Kohlhaas hosszú utazását, amely egyszerre külső-fizikai (ahogy ellenfeleire talál, és elégtételt vesz), illetve belső-lelki (miközben gondolkodni kezd, missziója helyességéről filozofál). Kihagyásokkal él, a nagy csaták helyett inkább pillanatokra felvillantott lovasokat, kardokat szemrevételez, hogy aztán sejtelmes atmoszférájával pusztán utalásokat tegyen az eseményekre.
A kész dolgozatban mégsem látni bele a figurák lelkivilágába, nem ismerszik meg az észjárásuk, és ami a legzavaróbb, átélhetetlen az összes konfliktus és individuális probléma. Nem érzékelteti például, hogy miért olyan lényeges a teológus ( Denis Lavant, a Carax-mozik színésze csupán egy jól mutató tétel, semmi több) intelme a bosszúról. Pusztán didaktikusan, tételszerűen felmondott szentenciák jutnak nekünk, a karakterfestészet azonban iszonyatosan parlagon heverő. Az új Kohlhaas -történet ezen felül több figurán keresztül kívánja árnyalni a főhős odüsszeiáját, kezdve Judith, a feleség agyonverésétől/ritualizált nyugalomra helyezésétől a lassan édesapa nélkül maradó kislány, Lisbeth személyes drámáján át a szolgáló César passiójáig, mégis, ők csak egy nagy történelmi bosszúdráma-képlet bizonyos összetevői, lélektelen sakkfigurák egy hosszú, expresszívnek szánt historikus tűzpróbában. Polifónia helyett ügyetlen jellemrajz, a rendező ide jut. Voltaképpen csak a hercegnőt megkapó érzékenységgel, fantasztikus eleganciával életre keltő francia színésznő, A fehér szalagból ismert Roxane Duran remekel.
Értékelés: 54 szavazatból A 16. században a lókereskedő Michael Kohlhaas gondtalan családi életet él. Amikor egy helyi földesúr igazságtalanul elkobozza két lovát, előbb a jog és igazság útján próbál elégtételt venni. Ám minél jobban igyekszik törvényesen eljárni, annál kétségbe ejtőbb helyzetbe kerül. Amikor pedig tragikus körülmények között felesége is áldozatul esik a konfliktusnak, Kohlhaas fegyvert ragad, és lázadást szít, hogy önbíráskodással vegyen elégtételt az őt ért sérelmekért. Michael Kohlhaas története olyan, ma is érvényes értékekről szól, mint a szabadság az elnyomás ellen, és a jogállamiság kérdései. Felhívja a figyelmet a társadalmi rétegek között egyre jobban szétnyíló szakadékra, az önbíráskodás kérdéseire, az állam feladataira. Bemutató dátuma: 2014. augusztus 7. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Stáblista: Linkek: Díjak és jelölések Cannes-i fesztivál 2013
Ilyen értelemben már a káprázatos atmoszférateremtés is felesleges sallang, a terjedelmesként, epikusként harangozott passzázs-jelenetek szintén öncélú mutatványok. Hogy ez mennyire aláaknázza a film hitelét, arra sajnálatos, de kiváló példa, hogy napjaink egyik legkarizmatikusabb színésze, Mads Mikkelsen is csalódást okoz. A dán óriás egykedvűen mered a felvevőgépbe, nem visszafogott, minimalista színészbravúrt hajt végre. Szembetűnően passzív, és nem az alkotói szándék révén az. Nem tud mit kezdeni a sehová nem tartó sztorival, és egyetlen mellékszereplő (a már szóba hozott Duran) kivételével A felolvasóban látott David Kross is vázlatos alakításra kényszerül, csakúgy, mint a kormányzóként előbukkanó Bruno Ganz. Ál-bergmani lételmélet, semmis nagyszabású, kalandfilmes közelítésmód. A lázadás kora: Michael Kohlhaas legendája unalomba fúlóan zengi megállapításait az egyszerű sorból kitörő történelmi alak nagyságáról, hamis táj- és szereplőfestészete azonban gyorsan tagadja az azonosulást figuráival, az ábrázolt, és egyúttal mágikus valóságban létező történelmi időszakkal, és legfőképpen/legbántóbban a főszereplő személyes gondjaival.